Régmúlt

Mindenkor viharban élt ez a föld. Az idők folyamán háromszor változtatott nevet. Első templomát védőszentjéről nevezték el és onnan kapta a SZENTLŐRINC nevet. A török hódoltság idején a budai várban székelő szpáhik lovasainak legelője volt és lett belőle puszta. Ez a terület százhúsz éve közigazgatásilag még Vecséshez tartozott.

1870-ben Kispest önállósult, ettől kezdve annak része volt 1908-ig, mikortól Pusztaszentlőrinc néven különvált. Majd 1932-ben a korábbi betelepülések által karaktert is változtatott és így kapta a Pestszentlőrinc nevet. Budapest egyesítése óta a főváros XVIII. kerülete.

Lelki arculat

Egyházkormányzatilag a központi egyház leányegyházaként tartották nyílván, de hamar kinőtte magát és önállóságot kapott.

Így alakult meg az első református egyházközösség, ami ma a Kossuth tér nevet viseli. 1932-ben az alakulás korát élték szerte Pestszentlőrincen. Erzsébet-telep is bejelentette önállóságát. Nem vettél ezt jó érzéssel, de megakadályozni sem tudták. Az első összejövetel 1933. augusztus 6-án volt a Kond utcai általános iskolában. A 25. Zsoltár éneklésével elkezdődött Isten dicsőítése Erzsébet telepen. Az első perselypénz 1 pengő volt. 4 éven keresztül Pruzsinszky Barna vallásoktató látta el a szolgálatot. Ez volt az érlelődés ideje az önállóságra. Isten Igéje meggyökerezett az Erzsébet telepi reformátusok szívében és ahogy a kisázsiai gyülekezetekben, itt is a megtérés szeretete összefogásra késztette őket. Önálló egyházközséget, önálló gyülekezetet, önálló templomot. Ebben a hármasban élt, imádkozott, gondolkozott és dolgozott a reformátusság. 1937. április 4-én Kiss Ernő kispesti lelkipásztor által vezetett alakuló ülésen, ahol 160 fő kérte felvételét a nyilvántartásba, az volt a fő kérdés, hogy megtudnak-e állni önállóan. Kérvényt fogalmaztak meg a Pesti Egyházmegye Espereséhez, melyben a Pestszentlőrinc Erzsébettelep megalakulását és annak jóváhagyását indítványozták. Kimondták a megalakulást.

Hitvalló ősök

Főgondnok: Kazinczy Sándor - biz. intézeti igazgató

Gondnok: Dr. Molnár Ferenc - MÁV intéző

Presbiterek:

Bicskei Elek - miniszteri tisztviselő

Böszörményi József - ny. rendőrfelügyelő helyettes

Demeter Sándor - ny. városi altiszt

Deák Sándor - állami altiszt

Gyurita Kálmán - műszaki vállalkozó

Kólya Elek - városi tisztviselő

Kovács Péter - fővárosi tűzoltó

Mozga Albert - MÁV mozdonyvezető

Nagy János - fegyőr

Nagy Mihály - rendőr-főtörzsőrmester

Tóth Gyula - MÁV mozdonyvezető

Tóth Károly - bírósági altiszt

Vadász András - ny. fegyőr

Varga József - postai altiszt

Építkezés

1938. február 18-a óta, rendszeresen Kovácsy Sándor gyűjtőfogházi lelkipásztor látta el a szolgálatokat. Mivel az egyházközségnek sem állandó összejöveteli helye, sem parókiája nem volt az imaház megépítésének a terve került előtérbe. A gyülekezet elöljárói koruk megbízható emberei voltak, hitbeli, erkölcsi jellemük meg is hozta a gyümölcsét. Pestszentlőrinc város az építendő imaház részére egy 450 négyszögöles telket biztosított. Ez és a rendíthetetlen hitük elegendőnek bizonyult, hogy tervet készítsenek. Sajnos a Kossuth téri gyülekezet nehezítette meg az építkezést, mivel állandóan adót kért a már levált és önállósult gyülekezettől. Felszólította a gyülekezet lelkipásztorát, hogy tegye kötelezővé minden idejáró egyháztagjának, hogy a Kossuth térre fizessen fenntartói járulékot. Az új gyülekezetnek nem volt lehetősége önálló bankbetétet fenntartani, ezért a Központi anyaegyháznál tartotta a saját adományát. Ezt tartották vissza, de végül visszaadták. A templomépítkezés nem csak pénz kérdése, hanem egység, akarás, hűség kérdése és a megfelelő emberek megtalálása.

Az imaház építésének előkészítésével, Dr. Molnár Ferenc főgondnok urat és Bicskei Elek gondnok urat kérték fel. A lelkipásztori munkát Kovácsy Sándor lelkipásztor helyett, Körpöly Kálmán vette át 1940. július 2-án. Még ez év október elsejétől I. Madarász Lajos lett a lelkipásztor. A gyülekezet építő magja, változatlanul nagy elszántsággal gyűjtött és segítette a templom felépülését. A lelki táplálékot az építés befejezéséig gyakran váltakozó beosztott lelkészek szolgáltatták. (Kiss Károly, Papp Ákos)

A végső befejezés 1942. július 5-én volt. De ekkor már dr. Hettesheimer (Hamar) Péter lelkészt szeptember 30-án dr. Falusi Dezső váltotta fel.

Gyülekezet építés

A lelki építkezéshez (lelki) pásztor kell. 1948. február 18-án a presbiteri gyűlésen állást foglaltak Nagy Gyula felvidékről jött lelkipásztor meghívásáról, és ezt február 22-én a Választó Közgyűlés elé terjesztették. Ez a Közgyűlés megerősítette a presbiteri döntést és 1948. március 13-án Nagy Gyula megkezdte lelkipásztori szolgálatát. A kicsiny gyülekezet lelkipásztora, mindent megtett azért a népért. Fontos volt számára az egyetemes magyarság, a szórványban lévő kisebbség lelki és anyagi helyzete. Segített ahol csak tudott. Igehirdetései megragadóak voltak, a bűn-bűnbocsánat, az elveszettség-megtaláltság, a Golgota áldozata és annak egyetemes és személyes következménye voltak a témái. Lelket öltött hallgatóiba. A hangsúly azon van, hogy Erzsébet telepen is az egész magyar református anyaszentegyházban, legyenek a szó bibliai értelmében véve élő gyülekezetek, hogy el tudják végezni a feladatot, amit Urunk itt és most rájuk bízott.

Parókia építés

A sokszori próbálkozás után Isten elérkezettnek látta az időt, hogy a gyülekezetnek parókiája legyen. 1977. szeptemberében az esperes úr írásban közölte, hogy 100.000 Ft-ba kerülő lelkészlakás létesítését elvileg engedélyezi. A végleges terv 1979 áprilisában készült el. Mire elkezdődött az építkezés, már 450.000 Ft-ba került. Nagy Gyula lelkipásztor úr személyes külföldi kapcsolata testvérekkel elősegítette az indulást, majd Eclov kölcsönnel sikerült is megteremteni a hiányzó összeget, de segítséget nyújtottak a gyülekezetek is. Itt kell megemlíteni a Pasaréti Egyházközséget, a Kelenföldi Egyházközséget, akik azonnal segítettek. A parókia végre megépült, és a gyülekezet 1980-ban új lelkipásztort választhatott.

A változás

Megváltozott a gyülekezet elöljáróinak helyzete. Lett parókia, de 1980. június 16-án meghalt Bicskei Elek gondnok, 80 éves korában. Fia, Bicskei Elemér egyhangú választással lett utána a gondnok. Változás történt a lelkipásztor személyében is. Monjáthy Aladár esperes úr az akkor külföldön tanuló Bajusz Árpád lelkészt ajánlotta Nagy Gyula helyébe. Így történt, hogy 1980. szeptember 28-án ünnepi Istentiszteleten elköszöntek és beiktattak egyszerre.

Nyugtalanság

32 évi szolgálat után új arc jelent meg a szószéken. A mérce ugyan az. Szembe az Úrral és szembe a gyülekezettel. Minden adott az új lelkipásztornak, de a gyülekezet igénye és amit a lelkipásztor ad, az különböző és más. Zimányi József lelkipásztor evangelizációs szolgálataival még tele van a templom és szól az Ige. Egy-egy szolgálat után lelkileg feltöltődik a gyülekezet. Hogy mikor kezdődik el a szakadás a lelkipásztor és a gyülekezet között, nehéz megállapítani, de hogy van, az letagadhatatlan. Egyre több a csöndes kivonulás, az elvonulás innen. Egyre többen mennek a szomszéd gyülekezetekbe és egyre többen nem kívánnak részt venni a gyülekezet alkalmain.

Tapasztalva ezt a tényt a presbitérium és a gyülekezet néhány tagja személyes beszélgetéskor szóvá tette a lelkipásztornak. A későbbiek folyamán ezért döntött úgy a Presbitérium több tagja, mivel ezek a beszélgetések nem jártak eredménnyel, hogy a felsőbb egyházi vezetőkkel egyeztetve kéri a lelkipásztor áthelyezését a gyülekezetből. Végül is 1992. november 14-én Bajusz Árpád betegségre hivatkozva lemondott a lelkipásztori állásáról, majd ezt követően Isaszegre került.

Vissza az alapokhoz

Gyülekezet Jubileuma új lelkipásztorral köszöntötte a híveit. Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr 1992. december 1-től L. Molnár Istvánt, mint beosztott lelkipásztort bízta meg a Gyülekezet vezetésével. A választás 1993. március 7-én két ellenszavazat mellett 3 meghívott lelkipásztorból, L. Molnár Istvánra Esett. Ő ezelőtt 8 évig szolgált Bp. Pesterzsébet Központi Református Egyházközségben, mint beosztott lelkész.

A Dunamelléki Református Egyházkerület anyagi segítségével és saját forrásból azóta felújította a parókiát és a templomot is.

1993. október 10-én Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr a gyülekezet templomának 50. évfordulóján hirdette az Igét, ünnepi Istentisztelet keretén belül. Ez év december 19-én beiktatták az új lelkipásztort. A beiktatást Takaró Tamás esperes úr végezte.